Volt
Egyszer, óh,
Vagy nem is volt,
Nem tudom már
Én sem.
Nagyanyót
Julkának hívták,
Nagyon-nagyon régen.
Rongybabát vitt hóna alatt,
S volt nagy terefere, s
Elmesélte Katókának:
Daniról álmodott.
El ne járjon ám a szájad,
Hétpecsétes titok!
Ha elmondod,
Soha többé
El nem mondok
Semmiféle titkot.
Dehogy mondom,
Mondta Katka
Senkinek és
Soha;
Éntőlem
A szélen kívül
Senki meg nem tudja.
Szél megtudta és szétszórta
Szerteszét és tova.
A titok így már nem titok,
A világ is tudja.
Tudja Peti,
Tudja, Pali,
Ó és főleg
Dani.
Elindul hát nagy hirtelen
Julkát hódítani.
Irul-pirul kicsi Julka
Meghúzták a haját;
Majd ha nagy lesz,
Istenuccse,
Ellátja Dani baját.
Évek múlva,
Na, nézzék csak
Hogy, mit lát a világ,
Daniból már Dániel lett
S vezeti Júliát.
Mennek ők az oltár elé
Kéz a kézbe’ szépen.
Szerelemből
Hajat ne húzz, mert
Tied lesz a copfos
Egészen.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Győri Irén
