„Valami idétlen színdarabbal kínlódtam, melyet a Magyar Rádió drámapályázatára szerettem volna elküldeni, sok évvel ezelőtt. Rengeteg szereplős, se füle, se farka darabnak indult. Olyannak, amilyen magát a szerzőt sem tudja igazán lázba hozni, beizzítani. Épp egy macerás párbeszéddel kínlódtam, amikor a háttérzajként működő rádióból meghallottam a hírt. A hírt, melynek hallatán végigfutott hátamon a hideg, és megállt a kezem a billentyűkön. Behunytam szemeimet, és rögtön tudtam, erről kell írnom, ezt kell megírnom! Magam előtt láttam a helyszínt, az önváddal kínlódó „hősnőt”, és a kegyetlen valóságot, melyet csak az ostoba élet alakíthat olyanná, amilyen. A mű utolsó mondta pedig, mintegy villódzó neontábla ugrált lelki szemeim előtt. Mert aki ismer, mindenki tudja rólam, hogy minden írásomat az utolsó mondattal kezdem. És ha megvan a vége, a többit már csak elé kell írni, azt meg már akárki meg tudja tenni. Töröltem az addig leírt mondatokat, és újult erővel futottak ujjaim a klaviatúrán. Két órán belül kész lettem a Hangok című sorsdrámával, melyet a Magyar Rádió érdektelenség, és a fene tudja még mi miatt kigolyózott a versenyből. Persze, ez legyen már az ő bajuk. Hogy miről szól a darab? Talán a hit hiányáról, a hazugságra épülő kapcsolatokról, az egymásra nem figyelésről, és talán arról, hogy mily buták, és önzők vagyunk mi emberek. Emberek? Ezt döntse el a néz?.”
S. Szabó István
A Magyar Dráma Napja alkalmából:
S. Szabó István
Hangok
2012.09.21. 20:00 – 22:00
BAKELIT
(Bakelit Multi Art Center)
1097 Budapest, Soroksári út 164.
Az előadásban résztvevő előadóművészek és szerepeik:
Bódi Beáta – Anna
Madár Veronika – Anya hangja
Balog János – Tibor, a nevelőapa hangja
Balogh Gábor – Feri hangja
Ternai Krisztina – Barátnő hangja
Ott József – Bíró hangja
Márton Panka – Gyermek hangja
Az előadás munkatársai:
Szinovál Gyula – Rendező
Ternai Krisztina – Dramaturg
Baka Gábor – Zene, hang-, stúdiómunkálatok
Török Imre – Díszlet, látvány
Az előadás szinopszisa:
“Víz, leves, tészta… Víz, leves tészta… Néha bab! … Főzelék! … Vasárnap, főzelék valami hússal. … Utálom!”
Az ember legsérülékenyebb része a tudata. Egy törött csont összeforr, egy meghasadt szívre gyógyír lehet egy másik szív, azonban egy szándékosan kettétört sors fájdalma nem kezelhető.
A Hangok olyan monodráma, amely egy még mindig csak félmegoldásokkal kezelt társadalmi problémát fejteget, és annak következményét állítja középpontba.
Egy húszas évei közepén járó lány monoton mindennapjai, múltjának sikertelen feldolgozása, és jövőjének kilátástalansága a dráma alaphelyzete.
A darab arra keresi a választ, hogy bűn-e, amit elkövetünk, ha a cselekedet csupán okozat, és a valós ok az évekig tartó szenvedés. Képes-e magával elszámolni az ember, s van-e esélye porrá zúzott életét újrakezdeni.”
Bódi Beáta
elektronikus jegyvásárlás:
Jegyek kaphatók az INTERTICKET országos hálózatában, valamint a JEGY.HU oldalon.
www.interticket.hu ; www.jegy.hu
elektronikus jegyfoglalás:
jegy@bakelitstudio.hu ; szinhaz@bakelitstudio.hu
jegyfoglalás telefonon:
+36 1 347 0803; +36 30 950 3780
személyesen:
Bakelit M.A.C. (iroda), 1095 Budapest, Soroksári út 164.
S. Szabó István
Hangok
részlet
Monodráma.
SZEREPLŐK:
Lány
Anya hangja
Fiatal férfihang
Bíró hangja
Idősebb férfihang
Barátnő hangja
Gyerekhang
A darab egyszemélyes. A párbeszédek a lány képzeletének szülöttei.
Szín:
(Börtöncella. Rácsos ablak, egyszerű asztal, – rajta pohár, kancsó, benne víz, – szék, priccs.)
Fiatal, húszas évei végén járó nő fekszik a priccsen, mozdulatlanul. Halkan énekel. Feláll, lassan odasétál az asztalhoz, vizet tölt, iszik. Cigarettára gyújt, mélyen leszívja, leül a székre.
Egymaga van a színen.
Lány:
Víz, leves, tészta… Víz, leves tészta… Néha bab! … Főzelék! … Vasárnap, főzelék valami hússal. … Utálom!
Minden vasárnap, rántott hús volt, krumplival. Meg húsleves! Hét közben a suliban volt kaja. Aztán a téeszben. Most meg itt. Már sok éve, itt.
Apa állandóan melózott. Traktoron. Éjjel, nappal, csak a meló! Korán ment, későn jött.
Nyáron rossz volt. Ritkán láttam apát.
Azt hiszem, a nyár volt minden baj kezdete.
Anya akkor ismerte meg azt a szemetet.
Télen jó volt. Akkor apám, korán hazajött.
Játszottunk.
Leült a földre, a babaház mellé. Simogatta a fejem, segített babát fésülni.
A karácsony is jó volt. Az nagyon jó!
Összejöttünk, nevettünk. Eljöttek Öcsi bácsiék, meg Klára nénémék.
Rántott halat ettünk, káposztát. Sütit! Sok sütit!
Nyolc éve nem ettem káposztát. Halat sem.
Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal.
Itt nincs karácsony. Van, de nincs.
A lányok durvák.
Erőszakosak.
Nem akarom! Nem! Hagyjatok!
Hetente rám másztak. Aztán már vártam, mert nekem is jó volt.
Igen! Gizivel jó volt! Ő figyelt rám, kényeztetett. De már két hónapja kint van. Két hosszú hónapja nincs senkim.
Magánzárka.
Verekedtem. Megvédtem magam.
Séta, ülés, megint séta, megint ücsörgés. Este fekvés.
Most már jól alszom. Eleinte nem. Zavart a villany.
Lefogytam.
Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal.
Öcsi bácsi meghalt.
Baleset.
Akkor már apa nem volt velünk.
Csak az a másik!
Az a szemét!
Anya?
Van, de nincs.
Sose szeretett.
Vagy igen?
Én?
Nem tudom. Az ember szereti az anyját.
Talán.
Talán kötelező, azért.
Apát szerettem, de apa elment.
Mert anya azt akarta. Akarta, hogy elmenjen.
Rég láttam apát.
Anyát is.
Apa azt üzente, szeret. Még most is…., ezek után.
Egyszer itt volt. Négy? Nem. Öt éve.
Megnősült. Van egy fia.
Hogy hol élnek? Nem tudom. Apa nem mondta.
De szeret! Tudom, hogy szeret.
Anya? Azzal a szeméttel van.
Sosem volt itt.
Levelet írt, egyszer. Jönni? Nem. Nem jött soha.
Minek jönne?
Tudja, hogy hibás! Nem kellett volna odavenni azt a szemetet.
Karácsony! A szeretet ünnepe!
Képmutatás!
Egy napig szeretünk!
Tényleg szeretünk? Vagy csak azért, mert muszáj.
Aztán 364 napig gyűlölünk, veszekszünk, öljük egymást.
Azt sem muszáj, de tesszük.
Tán jobb lenne 364 nap szeretet, és egy nap gyűlölet.
Jobb lenne?
Fene tudja.
Amikor apa elment, majdnem megbolondultam. Sírtam, zokogtam, követelőztem.
Megsimogatta a fejem, leguggolt mellém.
Azt mondta, egyszer visszajön. Visszajön, mert szeret.
Álltam az ablakban! Vártam rá!
Sokáig, sokszor.
Napokig, hetekig! Nem jött.
Anya kiabált velem. Meg az a szemét is! Gúnyolódott!
Nemsokára ebéd.
Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal.
A Húsvét is jó volt.
Míg apa otthon volt. Szifonnal locsolt.
Nevettünk.
Férfiak?
Volt néhány.
Mind csak azt akarja.
Akarta.
De a Gizi, az más.
Más volt! Jobb!
Nem is jobb. Más.
Csaba?
Egy mocskos, szemét disznó!
Nem akartam! Mint, ahogy azt a szemetet sem.
Nem! Nem akarom! Hagyjatok!
Senki sem hitte el! Nem hittek nekem.
Anya sem.
Apa?
Nem tudom. Talán. Sose mondta.
Igaz. Nem is beszéltünk róla.
Apa, kerülte a kényes témákat. Mindig kerülte.
Feri?
Azt hiszem, szerettem őt.
Nem tudom. Lehet.
Azt mondta, elvesz. Elvisz onnan.
Megígérte.
Megígérte!
Megígérte?
Családot akartunk. Akartam.
Gyereket akartunk. Akartam.
Gyermekhang:
Anya! Engem akartatok?
Lány:
Istenem! Kicsikém.
Gyerekhang:
Engem?
Lány:
Azt mondta, elvesz. Elvisz onnan!
Éhes vagyok! Hol van már az ebéd!
Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal.
Lefeküdt Verával.
Megcsalt vele!
Mondták.
Én nem láttam, de mondták.
Mondták? Vagy csak képzeltem?
Fiatal lányhang:
Elhanyagoltad őt, mire számítottál?
Lány:
Semmire! Hinni akartam! Hinni, hogy nekem is higgyenek.
Az a szemét! Rám mászott!
14 voltam, és rám mászott!
Sírtam, könyörögtem, zokogtam!
Röhögött rajtam! A mocsok!
Anya nem hitte!
Anya hangja:
Hazudsz!
Lány:
Nem hazudok! Nézd! Nézd már! Tiszta vér vagyok!
Anya hangja:
Hazudsz! Ő nem olyan! Nem tesz ilyet!
Lány:
Szenvedtem!
Senki sem hitt nekem.
Apa sem. Ezt apa sem hitte.
A rendőrök sem.
Fantáziálok, mondták.
Rettegtem, mikor anya éjszakás volt.
Aztán egyszer, hazajött. Az éjszaka kellős közepén.
Az a mocsok az ágyamban feküdt.
De anyát nem érdekelte!
Őrület!
Az anyámat nem érdekelte, hogy az a szemét, dugja a lányát.
Anya hangja:
Kurva! Kurva vagy! Mit szólnak az emberek, ha ez kiderül!
Lány:
Anya!
Anya hangja:
Kurva vagy! Mindig is az voltál!
Lány:
Verának elmondtam.
Kinevetett.
Inni kezdtem.
Először sört, aztán pálinkát. Keményen piáltam.
Először egy szőke krapek rángatott be a disco vécéjébe.
Aztán minden szombaton más. Egyre többen.
Anya hangja:
Mondtam, hogy kurva vagy!
Lány:
Nem vagyok! Ingyen csináltam!
Mert tetszett!
Tetszett a sok kiéhezett fasz!
Vacsorát persze elfogadtam. Finom vacsorát.
Most is. Éhes vagyok.
Víz, leves, tészta. … Víz, leves, tészta. … Néha bab. … Főzelék! … Vasárnap főzelék, valami hússal.
Brassóit ettem, salátával. Sörrel.
Aztán megint dugtak.
Nekem mindegy volt! Csak az a szemét ne érjen hozzám!
Feri?
Nem vitt magával! Csak ígérte.
Discoba is ritkán jött. Nem szerette. Inkább melózott.
Fiatal férfihang:
Hogy legyen házunk, kocsink, mindenünk.
Lány:
Az a mocsok! Állandóan henteregni akart! Állandóan!
Idősebb férfihang:
Szerettem a tested! Imádtam!
Lány:
Undorodtam tőle! Mindenkit elviseltem magamban, csak őt nem!
Anya hagyta! Hagyta, hogy használjon.
Amikor ellenkeztem, megütött.
Utáltam a lihegését, a szuszogását.
A szagát!
Azt gyűlöltem a legjobban.
Szaga volt. Nem illata.
Szaga, mint az állatnak.
Családot akartam!
Egy normális, szeret? Családot.
Gyerekkel.
Gyermekhang:
Anya! Itt vagyok!
Lány:
Nem vagy itt! Már nem!
Hagyj békén! Kérlek, könyörgök!
De még nem késő!
Vagy már késő?
Késő, mert megtettem!
Megtettem?
Egyáltalán, én vagyok az? Én voltam az?
Igen. Én vagyok. Én voltam!
Ide jutottam, ide juttattak. Ide juttattatok!
Anya! Te juttattál ide!
Meg az a disznó!
Gyermekhang:
És én hol vagyok, anya?
Lány:
Te, kicsikém?
A szívemben vagy.
Már csak a szívemben.
Víz, leves, tészta… Víz, leves tészta… Néha bab! … Főzelék! … Vasárnap, főzelék valami hússal. …
Utálom!
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
