Havas Éva : Konyhak?-promenád

Nyomtatás

Míg ‘naccsága’ a promenádon korzóz,
s libben a napfény karján oly lazán,
bizony, a sorsa nem ilyen der?s ám
a szegény kis cselédnek otthon.

Reggel várja a padlófényesítés,
sehol sem maradhat egy porszem,
lelke a messze-távolban jár közben
– jó, hogy a fantáziának nincs kerítés!

A konyhában álnok krumplihalom zordul
hegyomlásként, szakad szegény fejére,
míg pucolja a sáros szemeket, vére
serked a kést?l, s szemébe könny tolul.

Ruhája mindig makulátlan legyen,
mire az úrn? végre hazatéved
– szeme a vágyott szabadságba réved –
s gyorsan kötényt cserél közben…

***

A vers el?zménye: Múltba futó gondolat