Horváth István : NÉLKÜLEDNAP

2012.09.05. Horváth István Vers 25
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Párás félhomály, csobbanás,

– egy medencényi ölelés –

hullámok háromnegyedben,

táncolnak néma testemen.

 

Sietve négynegyedre vált

oly’ rég nem élt szimfóniát

kezd újra s újra, végtelen

időt a partra kitolva.

 

Elmerülve habjaiban,

sodort múltamból jelenbe,

ez élet-hozó ős elem,

 

bár űz, hajt, s ringatva altat,

ad mindent mit adhat, mégis…

most csak hiányod van jelen.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.05. @ 17:50 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.