Néztem ma reggel az álmos, ébredező várost.
Magukból hunyorogva kinéző embereket
Gondosan kerülgették egymást, a tegnap este
látleletét, a szemetet, a felbontásokat.
Nagy kirakatüvegek tükrében láttam, ahogy
folyton változik az utca képe. A hírlapost,
a városnéző buszra várakozók nyüzsgését,
egy-egy suhanó kerékpárt az Andrássy úton.
Láttam egy furcsa alakot, e kéretlen tükörben.
Tétován, ment, mintha kifordított énem lenne.
Rám nézett. Te mit keresel itt, kérdezte szótlan.
Sietve – mintha tévedtem volna – indultam el
s kerestem – legalább egy tenyérnyi zöldet lássak –
de, mint oly sokszor éltem; csak egy álom volt jelen.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.24. @ 07:52 :: Horváth István
