nincs értelme,
talán tovább kellene húzni az ablakot,
túlnyitni a billen?n,
nem rázárni a leveg?t a múltra,
a megoldást a buktatókra,
fektetni csak,
könny? lehet – neked,
nekem a penész és a cement ette meg
minden maradék merszem, er?m; elfeled,
lassan emészt a nemlét,
a fene vette meg.
Dobna ki magából, lajtorja magasa
földre bitóra akasztana,
hamarjában öntsenek rám ólmot,
rongyosra szárított tüzek égessenek,
máglya lángja pirítsa hirtelen,
fekete füstté kergesse szívem,
testemnek bezárt ketrece mulassza,
mind ami nincs, a b?römig kopassza
lelkemet…
hogy születni tudjak …életté,
élni
kicsit
érni
Emberré…
halkuljanak bennem a hangok,
csöndesedjenek a csöndek,
ne marjanak így
széjjel,
mik nincsenek.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.12. @ 05:46 :: Kapocsi Annamária