Kertész Éva : Karesz 3.

Nyomtatás

3.

Az események minden képzeletet felülírtak, és felülmúltak. Karesz láthatta a várost ismét szétlőtt állapotban. Utána néma csend. Minden elcsendesedett, s azok, akik itthon maradtak, szemlesütve jártak. Indulatot nem árultak el a póker arcok. Karesz lelke megtántorodott. Orosz tankok gázolták le azt a kitörési szándékot, amely szép is lehetett volna. Mire Kádár János leszámolt azokkal, akiket előírtak neki, minden váll meggörbült, előrehajolt, és reményt vesztett.

Végbizonyítvány, és sebészet. Munka, és munka. Valamibe menekülnie kellett. Elvégre a kételyeivel nem birkózhatott szüntelenül, s vallatni az igazságot sem volt kivel. Mindenki magában vajúdott.

 Mert szerette a munkáját, mert minden pillanatot sajnált, amely elvonta attól, hogy lásson, tapasztaljon, tanuljon, belemenekült a munkába, annál is inkább, mert az volt a gyönyörűsége is. Edit már férjhez ment, ő anyával élt, de kevés időt töltöttek együtt, különben pedig úgy érezte, illene rendezni a magánéletét.

Karesz naplója:

Nem volt erőm korábban leírni:

Nagy Imre meghalt. Mit meghalt? Kivégezték. Megrendezték nekik azt a rettenetes pert, amelyen csak sírni lehetett — jobb híján —, s a végén megtelt velük egy parcella. Az oroszok tudnak temetni. Úgy eltűntették a kivégzetteket, nehogy ráleljen az utókor. Micsoda nép, micsoda ország! S mi lett a magyarokból!

 Hiába adta szavát Kádár, hogy nem lesz bántódása. Ugyan! Számít itt, mit mondtál öt perce? A nép különben is elfelejti! Le vagyok taglózva. Nesze neked nagy világszabadság!

 Legalább ne hozatták volna haza Jugoszláviából, ne itt ítélték volna el! A többi disznóság mellett ezt is elsumákolhatták volna. Elvégre az oroszok mindenhez értenek, ami sunyiság, most legalább adtak volna a saját szabályaikra! Ne itt derült volna ki, hogy hitszegők a szószegők! Hát lehet annak szavát hinni, aki a saját elvbarátját, börtöntársát adja el? Aki nincs tekintettel egy kiskorúra?

Ugyan mikor derül ki erről a hatalmas disznóságról, hogy mi miért történt? Húsz év kell? Ötven? Mert valami oka csak lehetett, hogy az egyik megdicsőült holtában, a másik tömeggyilkossá vált!

Nem szeretek most itt élni. Szégyellem magam. De külföldön én nem tudnám szidni azt az országot, amely hagyta, hogy felnőtt legyek benne.

Eh! Itt élek a saját kétségeim között, miközben annyi a munka — hála istennek —, hogy ki sem látszunk belőle. Az áldott munka, amely eltereli a figyelmünket a civil dolgokról.

Az anyukám öregszik. Nem panaszkodik, de látom rajta, hogy sok dolog nehezére esik már. Az én Édesem, már nem bánná, ha megnősülnék, de valahogyan nincs hozzá kedvem. Azt hiszem, félek a házasságtól. Annyi rossz tapasztalatot gyűjtöttem össze eddigi életemben, hogy nem merek belevágni. Magam részéről soha nem hajtottam rá mások feleségére, de engem próbára tett néhány barátom neje. A függetlenek éppúgy megérik a pénzüket. Az a gyönyörű bolgár lány is, aki még az egyetemen elvarázsolt a fekete hajával, zöld szemével, magas nyúlánk alakjával. Istenem, hogy tudnak ezek hülyét formálni a férfinépből! Húsz éve ellenére egyetemi szinten oktathatta volna a szerelem technikáját, pontosabban oktatta is. Velem pedig elhitette, hogy én vagyok az egyetlen, a legkülönb, a leg, leg, leg… aztán kiderült, hogy csak üres óráit töltötte ki velem. Szerencsére nem haszontalanul! Tény, hogy sokat tanultam tőle. Megtudtam, milyen jó, milyen értékes a szex a jó szerelemben.

Isten a megmondhatója miért, de a fehér köpenynek akkora a varázsa a nők körében, hogy csak azt nem kaptam meg eddig, akit nem akartam. Tapadnak a köpenyre a nők. Minden korosztály, és sajnos, már a legfiatalabbak is meg vannak győződve róla, hogy egyéni vonzerő van a combjuk között. Egyeseknek betanult, kitanult mozdulataik vannak, amit lehetne koreográfiának is nevezni, mintha külön oktatásban részesültek volna. S bárhova megyek a világban, mindenhol ezt tapasztalom. Egyelőre még várok.

Egyszóval Karesz valamiért bizonytalan volt a házasságot illetően. Természetesen vágyott a jó meleg családi életre, amelyről nem volt valódi ismerete, de akart szép házasságot, meleg otthont, hűséget, és boldog gyerekeket. Igaz, hogy eddig többnyire csak csalafinta asszonyokba botlott, rafinált kurvácska lányokba, akik elijesztették, a szíve pedig hallgatott. Lusta szív! Vagy elkényeztetett? Miután átlépett harmincas éveinek felezőjén, körülnézett, merre találhat egy magához való teremtést.

Egy helyes, magas, barna szép mozgású fiatal lány dolgozott a kórház irodáján, és miután úgy tűnik, Kareszt vonzották a nálánál jóval fiatalabb nők, pontosan ezt kezdte megfigyelni. Vesztére mit sem tudott arról, hogy a fiatal nőket is vonzzák a pénzes urak, érdeklődött tehát azok körében, akik ismerhették Kamillát.

Barátai felfigyeltek próbálkozására, s azt bizonygatták, amit Karesz egyébként hallani akart. Elmondták, hogy a szerény, kedves, udvarias a fiatal hölgy éppen hozzá illik, bizonyára remekül meglennének együtt. Így jött létre a frigy, különösebb szerelem nélkül, de amelyért el kell ismerni, Karesz mindent megtett. Miután elképzelése sem volt róla, hogy egy jó kapcsolatban az egymásra figyelés, az összecsiszolódás, a szeretet a döntő, nem is tudta, hol kezdjen az egészhez. Viszont azt már tudta, hogy a szép otthon, a kellemes környezet szükséges az élethez, a gyermekneveléshez. Ehhez már csak az a pénz hiányzott, amiből mindezt biztosítja. A maga módján oldotta meg a dolgot. Annyi külön munkát vállalt, amennyi szinte meghaladta teljesítőképességét. Már csak egy valamire, azaz valakire nem maradt energiája: a feleségére.

Szerencséjükre Kamilla szülei, látva azt a gigászi munkát, amivel Karesz el akarta halmozni a lányukat, minden megtakarított pénzüket odaadták, hogy boldoguljanak.

Még mindig nem lett volna késő az egymásra találásra, de sajnos, nem is keresték az alkalmat. Hihetően nem tudták, hogyan kell, Kamilla úgy érezte, hogy még nem is élt eleget, és eldöntötte, hogy miután nem kell takarékoskodnia tovább, bepótol mindent, ami eddig életéből kimaradt. Mindketten belementek egy csillogó, üres világ felderítésébe. Utaztak, színházba, fogadásokra jártak, vendégségeket rendeztek, soha nem tudtak ketten lenni. Nem is volt módjuk megismerni egymást. Élt együtt két idegen, amikor Karesz rájött, hogy már nem is kíváncsi arra a nőre, akivel él. Tulajdonképpen Kamilla is így érezhetett iránta, de a válás nem állt szándékában. Folytatni szerette volna azt a fajta üres életmódot, amelyhez a férje baráti köre, ismertsége segítette hozzá. Amikor ráébredt, hogy nincs tovább, közönségesen gyűlölködött. Itt már Karesznak nem maradt más tennivalója, mint hazaköltözni anyához az apró lakásba, és hagyni magát az utolsó fillérig megkopasztani.

* * *

Az igazi pihenés évei következtek. Mert, bár elmúlt negyven, de minden napján örömmel ébredt, örömmel pihent le. Azt tehette, amihez vonzódott, éltetőjéhez, szenvedélyéhez, a munkájához. Ennél nagyobb szerencséje nem lehet embernek. S ő ezt tudta.

A sebészet változatlanul első helyen állt az életében, de szenvedélye maradt a sport is. A focit már egyetemistaként abbahagyta, miután rájött, hogy nagyobb az odaadás benne, mint a tehetség. Akkor a tanulást választotta. Csak kikapcsolódó sportolásként őrizte meg. Most viszont a sebészet mellett sportorvosi tevékenységet vállalt másodállásban. És természetesen nem akárhogyan, hanem nagyon. Mindent csak nagyon alaposan tudott cselekedni. Csak az életét, pontosabban a jövőjét rontotta el folyamatosan.

Szakmailag viszont a legnagyobb lehetőségek álltak rendelkezésére. Először is — hatalmas szerencséjére — olyan briliáns sebészek voltak a főnökei, akik figyelemmel kísérték a rájuk bízott fiatal orvosok fejlődését, és semmilyen ismeretet nem tartottak vissza, pontosabban mindennel megismertették a fiatal kollégákat, amire a jó sebészeknek szüksége lehet.

Az ország népe is viszonylagos nyugalomban élt. Kádár János politikája olyan gazdasági helyzetet hozott létre, melyben a lakosság anyagi biztonságban érezte magát. Munkahelyek teremtődtek, és mindenkinek volt biztos jövedelme. Ritkán, de lehetett külföldi utakat tervezni, ingyen nyaralni szakszervezeti üdülőkben, elegáns körülmények között, gyerekeket taníttatni, építkezni jó kölcsönökkel, stabil törlesztő részletekkel, és lazítani.

A gyeplő ugyan a gazda kezében maradt, s mindenki tapasztalta, hogy a szíj feszes, de aki nem kapkodta a fejét, nyugalomban élhetett. Mellesleg közben felnőttek új generációk, akik nem sejtették a múltat, mert nem élték meg azt. A múlt pedig történelemmé szelídült.

Kareszt olyan megtiszteltetés érte, hogy mellékállásban a magyar válogatott röplabda keret orvosa lehetett. A röplabdás lányok tehetségükkel beutazták a világot, velük együtt ő is. Amire legmerészebb álmai sem jogosították fel korábban, megismerhette azokat az országokat, városokat, ahová a sors a versenyekkel elvetette őket. Minden érdekelte. Mindent megnézett. Mindent beszippantott. Érezte a különböző nemzetek illatát, hangulatát, érzéseit. Okosan, intelligensen használta ki azokat a lehetőségeket, melyeket a sors tálcán kínált neki.  Ő maga pedig természetesnek tartotta, hogy mindaz a rendelkezésére áll, amit remélni sem mert korábban.

Jellemző, és mindenki szerencséje, hogy kíváncsisága a különböző városok kórházaiba is elvezette. Így eshetett meg vele az a szinte mesébe illő esemény is, hogy bejutott olyan műtőkbe, ahova más soha nem kerülhetett, sőt adódott olyan helyzet, amelyben módja volt olyan sebészi technikát elsajátítani, amelyet itthon még csak a nyugati szakirodalomból ismertek.

Ami természetes egy Sportkórházban, ahol sportolók sérüléseit ápolják, a térdízületi porcsérülések szinte mindennaposnak tűntek, s az akkori műtéti gyakorlat szerint a felépülés meglehetősen elhúzódott. Ezzel a szerencsés módon megismert eljárással a módszer alapvető változást jelentett. A gyógyulás negyedannyi időt vett igénybe, a japánból szerzett műszereléssel az országban elsőként végezhetett korszerű beavatkozásokat.

Karesz naplója:

Szerencsésnek érzem és vallom magam, és mindent elkövetek, hogy ezek a teremtések, akiknek a közelében élek, sikereket érjenek el. Eredményük akkor az én sikerem is egyben. Ismernem kell magánéleti, lelki problémáikat, s, ha kell pszichológussal is konzultálok, hogy biztosítsam nyugalmukat, sikerük alapját. Meggyőződéssel vallom, hogy maximális eredményt csak maximálisan jó fizikai és lelki állapotban lehet elvárni. Folyamatosan tanulom — pontosan az ő érdekükben a — reumatológiát, a gyógytorna és masszázs technikákat, a sérült vagy éppen az egészséges izmok, inak épségben tartásához, a pszichológiát pedig test és a lélek egységének harmóniában tartásáért. Ami már végképp nem várható el egy orvostól, még az agykontroll szabályait is sorompóba állítom, mert tapasztalatból tudom, hogy a gyógyulás, de az eredmény is, az akarati élet önszabályozó képességén is múlik. Tehát igazán megdolgozom a pénzemért, de, ez már szenvedély, szakmai elkötelezettség, hiúság. Mindegy, hogy minek nevezzem. Bár azért vállalok annyi mellékállást, mert a pénz is motivál.

Szakmailag is és emberileg is jó közérzet uralkodott el benne. Valakinek érezhette magát. És már Valaki volt. Régen elmúlt az a kisebbségi érzés, amit egyetemi éveinek elején polgári családokból érkezett társai váltottak ki belőle. Már jó ideje versenyképessé vált.

Miután függetlenné vált, úgy alakult az élete, hogy a pihenőidejét is a sportolók között töltötte, baráti köre is innen adódott, tehát minden perce a sportolók között telt el.

Egy-egy klub pénztárában hatalmas lehetőségek szunnyadnak. Elvégre a sport pénz is, haszon sokaknak. Sokan veszik körül a vezetőkön kívül, a szurkolók pénzzel is támogatják azokat, akikért rajonganak, ha elkötelezettnek érzik magukat. Akik nem kívánnak mást, mint hogy ott lehessenek kedvenceik közelében. Innen magyarázható, hogy a klub fenntartásában működő nyaralók egyike lett a hétvégék otthona, tehát, ahonnan a jövedelmét kapta, onnan finanszírozták a pihenő idejét is. Megszokta, és természetesnek tartotta. Így korrumpálódik az ember észrevétlenül, apró lépésekben. Ő is természetesnek tartotta, ha minden idejét értük éli, minden idejét ők finanszírozzák.

* * *

Logikus, hogy társát is abból a közegből kapta, melyben élt. Felfigyelt egy fiatal szigorló orvosra, aki a kórházban a gyermekosztályon dolgozott. A szorgalmas, lelkiismeretes, szeretetre méltó, kellemes modorú nő felkeltette Karesz érdeklődését. Kollegái is biztatták, hogy ez a figyelemre méltó lány illik hozzá. Ő pedig adott a véleményükre. A párválasztása tehát ismét mások véleményére épült. Vera ugyan nem mutatta, hogy túlságosan érdeklődne a kollega iránt, de minden segítségét elfogadta, s észrevétlenül úgy irányította az eseményeket, hogy módjában legyen igénybe venni a készséget, mely megnyilvánult felé.

Hamarosan szükség is lett rá, mert itt megszűnt a gyermekosztály, s Karesz ismertségi körét kellett igénybe venni, hogy Verának legyen jó állása a Kardiológiai Intézetben. Sőt, a már házasságuk alatt megszerzett szakvizsgára is el lehetett mondani, hogy ketten szerezték. Mert Karesz minden tevékenységében Vera mellett állt, ha kellett, vele tanult.

Ezzel együtt elkezdődött egy meglehetősen ellentmondásos, mondhatni hazug házasság története. S ebben a hazugságban két vétkes tette, amit felfogása szerint tennie kellett. Az egyik tunyán, a másik aktívan.

A dolog pikantériája, hogy Karesz egészen jól meglett volna házasság nélkül, nem érzett lángolást, inkább egyéb megfontolások alapján döntött. Tudatosult benne, hogy nem lehet tovább húzni az időt. Negyvenhárom éves, illik házasságot kötni. S a barátok is rábólintottak! A lány részéről sem volt nagyobb a szerelem, akinek Karesz már csaknem bácsi volt, s bár a munkát felnőtt komolyan vette, érzelmileg a saját korosztályához vonzódott.  

Ez a jóképű fiatalos férfi ugyanakkor örült, hogy ilyen kellemes, helyes teremtés férje lett. Hűséges is volt hozzá, el is látta mindazzal, amivel elképzelése szerint illett, kellett. Ráadásul meg is volt győződve, hogy egy jó férj minden feltételének megfelel, csak éppen a házasság okán semmit sem változtatott eddigi életén. Részéről csupán annyi történt, hogy a továbbiakban nem egyedül kezelte a pénzét.

Pontosabban egész rövid idő után már nem is kezelte, helyette minden dolguk elintézését rábízta a feleségére.

Mellesleg őszintén vonzódott az ő csinos, magas, halk szavú, szép szemű fiatal feleségéhez. Ez az érzelmi téren nem túlságosan igényes férfi úgy érezte, ez az a kapcsolat, amire mindig is vágyott, s házasságában minden rendben van.

Az Erdélyből áttelepült Ónody család nem rendelkezett túl jó anyagi háttérrel, s nagyon örültek Veru lányuk szerencséjének.

— Verukám, ezen a Kareszon igazán nem látszik, hogy tizenöt év van köztetek, olyan fiatalos.

— Nem a korkülönbség a lényeg anya, te is tudod.

— Hogyne tudnám, kislányom. De eddig csak a korosztályodon belüli fiúkkal barátkoztál. Amikor közölted, hogy, őt választottad, akkor is elmondtam a véleményemet: Hozzámehetnél a te Visky Pistidhez, de kettőtöknek nem lesz annyi jövedelme, hogy kifizethesd a lakbért belőle. S akkor még az orvosi ebédlőben összeszedheted a maradékokat, hogy a vacsorát kifussa. Nem véletlenül választottad végül Kareszt.

— Nem bizony! — szólt bele Györgyi is a beszélgetésbe. — Mert a szerelmi légyottokhoz én biztosítottam a családi hátteret, hogy Veruka este itthon megjátszhassa a szemérmes, majd a féltékeny asszonyt.

— Halkabban, te bolond! Tudod te, hogy az én gyengéd és türelmes férjem még mindig reménykedik, hogy előbb-utóbb megnyílok felé? Egyébként örülök, hogy Pisti elvette azt a jómódú lányt. Én is belefáradtam már a bujkálásba, megszokom lassan ezt a helyzetet, amiben élek.

— Mindenesetre az ékszereket, amelyekkel külföldi útjai után elhalmoz, mert azt el kell ismerned, hogy bőkezű veled, vagy vásárolsz, ha együtt mentek, azokat gondosan tárold külön! Az építkezésről pedig vezess feljegyzést, legyen nyoma, mire, mennyit költöttetek a közösből!

— Légy nyugodt, mindent a megbeszéltek szerint intézek, bár tudod, hogy a telek családi örökség.

— Ez igaz, de az épület rajta már közös, még akkor is, ha több pénzt keresett eddig, mint te! Szerencsédre nincs lepapírozva, mennyi pénzzel érkezett a házasságba.

— Hogy te mikre nem gondolsz, Györgyi! Nekem eszembe sem jutott volna ilyesmi!

— No, no! Nem féltelek én téged, úgy látom, mindent ellestél tőlem.

— Egyelőre nincsenek gondjaim. Sokat dolgozom, és azt, amit szívesen teszek. Járunk színházba, társaságba, kezdem jól érezni magam abban a közegben, amelyet ő teremtett meg magának korábban.

— Ahogy téged ismerlek, te fogod kihasználni a végén még a barátságokat is!

Karesz naplója:

Kineveztek másod főorvosnak, emellett a már meglevő mellékállásaimat is megtartottam. Magam sem tudom, hogyan vagyok képes ennyi elvárásnak megfelelni. Már hosszabb ideje vagyok a Magyar női röplabda válogatott orvosa, a Sportorvosi Kutató Intézet munkatársa, igazságügyi orvos szakértőként is sokat dolgozom, és ezekkel egy időben rengeteg időm, s energiám áldoztam arra, hogy a Tudományos Akadémia által már elfogadott kandidátusi disszertációmat befejezzem.

 Sokat dolgoztam, hivatalból is sokat voltam távol, s az új, Magyarországon még nem ismert „csőtükrözést”, melyet korábban Japánban kísérleteztek ki, elsőként én végeztem és publikáltam itthon. Az előadásokra is kell készülnöm, hiába én végzem a műtéteket, nem állhatok oda készületlenül.

Szerencsémre Verának is számtalan elfoglaltsága van, a háztartás minden gondja is rá hárul, így nem unatkozik otthon nélkülem.

 /folyt. köv./