fejem fölött kék égbolt,
hátam hófehér sziklának döntöm,
szemem a látóhatárt kémleli,
Ég a Földdel összeér.” *
Nem várt tovább. Két éve készült, hogy még egyszer, tán utoljára lássa — lássa a szigetet. Egyre nagyobb akadályok tornyosultak elé, s ezeket jelen pillanatban épp átlépte…
Éjfél előtt, a szokásos időben indult. Azóta órák teltek el, s egy ideje már tudta, közeledik a célhoz.
Öntudata határozottan parancsolt, azonban a zuhanást nem volt képes fékezni. Hátizsákja szíjait markolászva érezte, egyre jobban elernyednek az ujjai. Kihúzta magát, feszülten próbált ellenállni a széllökéseknek, amíg meg nem jelent a különös lebegés. Ekkor két karját széttárva finom-könnyedén átadta testét a légáramlatnak. Szemlélődött. Időben van, hajnali három körül lehet. Ez a leszállás ideje. Az alatta füstszerűen gomolygó fehér felhőréteg zavarta a látásban, de előbb-utóbb kitisztult a tér, és meglátta, a tenger fölött van. Nagyon távol a sziget autópályák által megvilágított körvonalai bontakoztak ki. Most már csak az irányt kell tartania. Egyre közelebb volt a földhöz, már látta a Földközi tengerre merőleges leszállópálya nyílegyenesen világító fényeit.
Most kell jól lavírozni… Párhuzamosan a repülőtérrel jobbra húzott és megcélozta a Larnacai Sóstó kiszáradt folyómedrét, ami káprázatos tavasszal, amikor megközelítőleg tíz ezer rózsaszín flamingónak nyújt táplálkozó- és költőhelyet. Most, ezen a szeptemberi hajnalon, kissé puhán az alatta lévő vizes medertől, épp alkalmas lesz a leszállásra.
Karjait a széliránnyal ellentétesen mozdítva lassított, elhagyta a repülőtér épületét, keresztezte az éjjel kis forgalmú autópályát, majd mikor szemközt, a tó szélén meglátta a Hala Sultan Tekke mecset pálmákkal és ciprusokkal körülvett jellegzetes formáját, teljes fékezésbe kezdett.
A tóparti bokrok által körülvett, éjjel fehéren világító kiszikkadt tómeder biztonságos ölén, hirtelen landolt, térdig a kissé nedves talajba süppedve. Feje előrebukott, enyhén belekoccant a szikes, négyzetesre kockázódott talajba. Kitámasztott, sportosan kigördült a száraz felszínre, begörcsölt tagjait kilazította, még öntudatlan állapotban letörölte fejéről a vércseppeket, automatikusan hátára kanyarította hátizsákját, majd az égbolton ragyogó teliholdra kacsintott.
— Ciprus…! Megérkeztem!
Rövidesen Larnaca ismerős tengerparti homokján gyalogolt. Boldogan figyelte a rég hallott — nagyobb bokrok, fák ágain megszólaló — kabócakórus cirpelését és kikerülte a bezárt éttermek állandó kosztosait, akik jólesően és lustán nyávogva, még elalvás előtt ráköszöntek. Leült a gondosan sorba állított napozóágyak egyikére. Az apályt nézte. A tenger mélyen visszahúzódott önmagába, még a hullámok csobbanása sem hallatszott. A hatalmas víztükör, s a távolban ringatózó hajók szinte eltűntek a fekete csendben, csak a telihold fénye mutatott utat az égboltig.
Ciprus az antik monda szerint a szerelem szigete. Partjainál született a tenger habjaiból Aphrodité, a szerelem istennője. A költők sokszor emlegették Homérosz óta Aphrodité szigetét — Goethe is — a Faustban.
„…Cipruson
…langy szelek egyre lebegnek
részünk tudatos gyönyörűség,
mert, mint azelőtt, odafűz még
Kyptis kocsijához a hűség,
s ha lágyan az éj duruzsol csak,
fodros mezején a haboknak,
láthatatlanul ennek a kornak,
kísérjük a drága leányt.”
Az egyik legismertebb modern görög író, Nikosz Kazantzakisz így ír Ciprusról… „Sohasem láttam még egy ennyire női karakterű szigetet, sohasem lélegeztem be veszedelmes, édes kísértésektől terhesebb levegőt.”
E szép szigetnek az évezredek során, földrajzi fekvése miatt gyakran volt része háborúskodásban. Az angol megszállók ellen folytatott szabadságharc, Makariosz érsek kitartása, diplomáciai bölcsessége nemzetközi elismerést vívott ki. 1960-ban sikerült elérni a sziget függetlenné válását, azonban Törökország 1974-ben megszállta a sziget északi részét, arra hivatkozva, hogy a lakosság több mint egyharmadát kitevő török etnikumot védelmezi. Ezt az erőszakos akciót a világ minden állama elítélte és Törökországot leszámítva egy sem ismeri el a Ciprusi Török Köztársaságot.
A megszállt rész a tűzszüneti — úgynevezett — Zöld Vonallal leválasztva mai napig török fennhatóság alatt áll. A zóna mentén elhagyatott, szellemjárta kilakoltatott házak. A két oldalon — a háború során elvesztett rokonaikat sirató — családok soha be nem gyógyuló fájdalma. Nicosia, a világ egyetlen kettéosztott fővárosa. A hermetikusan elválasztott két városrész működése szerves egészként gyakorlatilag megszűnt. A békét a britek felügyelik. Az emberek pedig? Nos, a török és a görög anyanyelvű ciprusiak egyaránt ciprusinak vallják magukat és egy egységes államban, békében szeretnének élni.
A derengő hajnal, s a lehűlt levegő ébresztette fel gondolataiból. A Nap félkörívben kibukkant a vízből és pár perc múlva már nézte is tükörképét a tengerben — elűzve a Holdat az égbolt széléről.
A parton — megszokott életmódjukat folytatva — megjelentek a néha atléta termetű első futók, ütemesen szedve a levegőt és lábaikat a homokon. Mire beért az üdülőövezet szállodasorai közé, már pezsgett az élet a városban, az éttermekben és a sok színes hajótól ringatódzó yachtkikötőben.
Rápillantott a Tengerparti Erődre, amit a tizenhetedik században építettek a törökök. Akkortájt ha egy keresztény állam hajója ki akart kötni a szigeten egy ágyúlövést kellett leadnia. Ezután addig várakozhatott, amíg az erődből ágyúlövéssel viszonozták az üdvözlést. A várakozási idő néha igencsak hosszú volt, hisz a futárt a sziget közepében lévő fővárosba, Nicosiába kellett szalasztani, a kormányzóhoz, aki az engedély megadására hivatott volt.
Később, jó pár évig itt tartották a kivégzéseket. Szellemek lakóhelye is lehetne ez az erőd, de barátságosabb… Középkori Múzeum.
Larnaca és a kereszténység kapcsolata igen régi időkre nyúlik vissza, mivel a város első püspöke az a Szent Lázár volt, aki a történetírók szerint, miután Jézus feltámasztotta haló poraiból, itt élte le második életét. Ma is áll a templom, amelyet állítólagos hamvainak megtalálási helyén emeltek. Bár a törökök a keresztény templomok jó részét mohamedán mecsetté alakították át, a Szent Lázár templomot meghagyták a keresztények számára.
A tengerparti luxusszállodákat és a számtalan apartmant már hosszú évtizedek óta, a görög-török viszály enyhülésétől kezdve megtöltik az európai turisták. Pedig nem olcsó itt az élet. Valaha a ciprusi font megközelítette az angol fontot. Az euro bevezetése óta pedig az árakat a jobb módú turisták pénztárcáihoz mérik.
A ciprusi ember nagyon vallásos, szegény és magának való. Ha találkozni szeretnénk velük, fel kell menni a hegyekbe. Például Lefkarába, ebbe Larnaca és Limassol közötti, hatszáz méter magasan fekvő romantikusan kedves kis faluba. Végigsétálni keskeny utcácskáin és megcsodálni a házaik előtt horgoló lányokat, asszonyokat. Horgolt terítőik világhíresek. A kézimunkák eredete a velencei megszállás idejére, az ezerötszázas évekre nyúlik vissza, amikor a velencei születésű úriasszonyok rendszeresen itt nyaraltak, kézimunkázással töltötték az időt és művészetükre megtanították a helybeli asszonyokat is.
A tengerhez, a nagyobb városokba, mint Paphos, Limassol, Larnaca, Ayia Napa csak vallási ünnepekkor és esküvők esetén zarándokolnak a ciprusiak, tömött autókkal családosan, de akkor aztán látható a meglepően egyszerű ünneplőbe öltözött, a görögkeleti vallást és hagyományokat követő többgyermekes családok tömege — akik most megengedhetik maguknak a kis lazítást, ünnep van, és a ciprusiak nagyon szeretnek ünnepelni.
Mit is kell tenni itt a parton?
Mielőtt még bárhová indulnál, ülj be egy tengerparti tavernába. Ha lehet ne a turistaközpontban, hanem jó pár kilométerrel arrébb. Fordulj arccal a nagy víz felé, néha less a helyiek irányába, de ne beszélj, ne nyüzsögj, egyáltalán ne csinálj semmit. Először nehéz lesz. Aztán lehet, hogy olyasmit látsz majd, amit addig soha, vagy csak nagyon ritkán: este a tengerből felbukkanó óriási holdat, ami körülbelül fél óra alatt a víz mélyéről az ég tetejére vándorol szép lassú menetben, nappal hetven-nyolcvan éves helyi nénit, aki csöndben, derűsen mosolyog — arcán a tenger.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.11. @ 11:47 :: Király Valéria
