Kőmüves Klára : – sepillanat –

Nyomtatás

Szél szalad a t?zfalon, száz lába lég, az asztalon pohár,

pókháló remeg egy ócska kettes létra harmadik fokán.

A hajnal tág, akár a tér, lassan besz?r?dik az ablakon

a fény, mi végtelen s kezdett?l fogva úr az ?r felett –

üzenet érkezik; mint láng a h?t, én tegnap úgy öleltelek

s úgy hiányzol most nekem, mint az álmos krátereknek

hiányzik földalatti ébreszt? leve és jól tudom, ha a holnap

elrabolna, már nem érdekelne többé a lét holnaputánja se.