amint szóvá termi, rothadásba is küldi az ember gondolatát,
és annyi a túlzás, amint el?áll egy megfogalmazás, fedezet
mennyi? nem lehet mindenre ráhalás-feltámadás; örülni is
kell, hiába er?sebb a szomorúság; – hát a szavaknak hitelt
így ki ád; az újdonság vagy a megszokás: id?különbség,
semmi más; amúgy sem értjük, csak amit amúgy is, akárha
benn volna már, amit most újnak adnak, vagy meghaladnak;
szavakban élünk, mert magunkban alig tudunk, rothadásban.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.23. @ 21:59 :: Petz György