hamar él, hiszen költ?;
sok évre nincsen szüksége,
fantáziát nem cserélne,
gyorsan üríti korát,
panaszolja szürkeségét
mindannak, mi körülötte –
lépne-futna már tovább.
gondoltam, hogy mélyebben,
legkisebben legnagyobbat
észrevesz és örömet ad,
vagy legalább megkapja –
egyszeréltét nagy kalandnak
fogja fel és méltósággal,
olykor dallal vészeli,
de akkor arca miért
olyan szomorú, mi hajtja,
mir?l gy?z minket borúja,
ha mi élni akarunk
számos ellentmondásinkban,
logikátlan örömünkben
egyezvén a világgal.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.18. @ 20:44 :: Petz György