Mindig érdekelt, mit ráteszünk,
mert hogy hihetnénk másképp el,
hogy van –
így felturbózva minden –
végre hihet?vé –
élünk,
s észrevesszük, hogy vagyunk;
mert ki elég nagyot hazudik –
az egész világot ment meg,
mi virtuálisabban van,
nem csak úgy, ahogy
akár lehetne gúzsbakötve
fizikával, biológiával,
de túl szabályon, hormonkémián.
Mikorra kisöpröm e sok-sok hazugságot,
és méltóságot adok megélt perceimnek:
ami van – van; ami nincs – nincs; – megvan
ez is gy?zedelmi ének, dalnok minek,
az örömnek egy igaz hangszere lehet,
ahogy átengeded magadon a dalt,
magad vagy, amit rossz helyen kerestél,
pedig az egyetemesben ott a zene.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.16. @ 18:56 :: Petz György