(hangulat)
arcomat temetem
nem engedek
utat a hónak
majd holnap
feldereng a halovány
nap paplanos felh?k
résnyi ablakán
várok rá hogy mire felj?
hunyorogva s taposva a havat
eljussak hozzád susogó szavak
lenge köntösében
de most kinn felordít éppen
a farkastorkú tél
bekopog rázza a kilincset
süketül a beszéd
minden gondolatot irigyel
tenyerembe temetett csók marad
az elvetélt suta gondolat
Legutóbbi módosítás: 2012.09.19. @ 15:18 :: Radnai István
