Hideg, sötét betondoboz
ahova Nap el sem lát
rejti életed porát
márványba vésett betűkre
ujjaim vittek meleget
s egy gyertyaláng…
(a nyár gerincét szálkásra
hasogatta az aszály,
kérdésfonatok tépelődtek
a kétségbeesés haján –
míg esőre várt egy árván maradt fecske
az esték hajlatában kavicsaidat keresve
indulni akartam minduntalan)
…álltam előtted
a templom tövében,
déli harangszó is marcangolt belőlem
rideg, nyirkos betonszobád ajtaja előtt
rám rikácsolt a félelem…
arcomba csapódott a bizonyosság,
csak én suttogok,
a te ajkad néma…
fél évtized hordaléka
esti kavicsainkba szállt.
Ott, ahova a Nap sem lát el
csontrepesztő valóság térdepel
csukott szemmel ül a csend…
lábam nyomában várakozik
a megmerevedett
magány
ottmaradt veled
egy fehér rózsába
sírt imám…
2012. szeptember 14.
Foto: Ruder J.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.22. @ 16:59 :: Ruder Jana