Seres László : Pipacsok

(Kép: Horváth Piroska)

 

Emberi sors ez, jönnek egymás után,

átbújnak a Föld éltető gomblukán.

Parányi testük oly szárnybaszökkenő,f

enn tűzvörösbe, lenn enyhe zöldbe nő.

 

Szemben a széllel a hitük lesz erős,

sok senki, búvógaz közt mind lengehős.

Talpon maradnak meg nem törve bátran, 

lángot visznek Istenhez Nappá váltan.

 

 

(2012. szeptember 4.)

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.09. @ 14:18 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.