Mondják, hogy Erdélyt bízták ránk, de mi elbaltáztuk,
Mert mi – „gyáva székelyek”, – arra nem vigyáztunk.
Gyarmat a hazánk, véráztatta földjén rabok lettünk,
Ez már a mi vétkünk, emberek, kellett ez nekünk?
Mondják, hogy a gyáva népnek azért nincs hazája,
Mert nem olyan, aki a harcban helyét megállja.
Megállt a történelem kereke, óra sem üt,
Homokszem nem pereg, szívünkben remény sincs, csak ?r.
Mondták, hogy valahol otthon kéne végre legyünk,
Elnyomóink kenyeréb?l kicsit s jót ne együnk,
Menjünk oda, hol még beszélik a madárnyelvet,
Mert bel?lünk már nekik nagyon elegük lett ..
Mondják, vagy mondták, na és? Ha mondták, akkor mi van?
Aki ezeket nem veszi fel, az nem koppan,
Az köszöni szépen, nagyon jól éldegél, bilingv
Világban gazdátlan, es?vert hintaként ring.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.22. @ 19:45 :: Székelyvajai János