begöngyölve bennem a tűzszínű vágyak,
tárt karú Vénusz már nem kap utánad;
nem kíván téged, eléd térdepelve,
ki bárkinek adnád magad nem szégyellve.
hitvesi esküdet tiprod a porba,
útszéli asszony ha vágyad kioltja.
szótlanul tűröd, elvárod segítsek,
hála a gúny, hogy akad ki merészebb.
fájdalmas órán hitem nem vigasztal,
rég szakítottam az írott malaszttal;
mégis az arcodat újra ha látom,
jól tudod, aljas, neked megbocsátok.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.23. @ 17:16 :: Szilágyi Erzsébet
