Hit
Amíg közel a teljesség lehetősége
minek átadnom magam
pőrén, feltételektől mentesen…
Érzem, van még idő,
látom, bármit teszek,
a közelemben maradsz,
hiszem, nem lesz másképp soha.
Későn?
Fuldokolva kapok utánad,
utolsó levegőmmel
kapaszkodnék — bár
ruhád szegletébe,
de mivel rövidlátó voltam,
amit fogok, nem más,
mint saját vakságom rongya.
Adok
Felhős hétfők miatt rettegek,
esőmentes vasárnap este.
Nem marasztallak éjszakára
sem ma, sem holnap. Soha.
Nincs több mézesmadzagom,
nincs több áldozni való álom,
sem sebhelymentes ágyam.
Kérek
Lépteid felkavarják porladó
reményem elhagyatott házát,
s nem tudom feledni az utat,
mit testem vadonján vágott
vágytól kívánatos ajkad.
Ha jönnél, félelmek nélküli
szemedben emléket hozz,
nyitott tenyérrel szeress,
ha rátalálsz a felém futó ösvényre!
Legutóbbi módosítás: 2012.10.24. @ 17:34 :: Ady Ágota Melinda