Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.
Számban hűlnek a szavak, mondhatná
őket más is, akárki. Megfosztva
gesztusaimtól, jól ismert, begombolt
pózaimtól hogy’ titkolhatnám tovább:
cipőmről leporlott a sár, nem jelöltek
meg az utak, amelyeken hiába
próbáltam hagyni lábnyomot. Nem tudtam,
nem tudhattam, hogy fagytól óvott
gyökereim alig mélyedtek talajba —
utánam még a vízözön sem. Nem hittem
véthetni még irányt százszor is ellen-
őrzött térkép jelzéseit követve;
nem tudhattam, hogy érintetlenné tesz
érintésed. Újra kell alkotnom magam:
még nem tudom, milyen leszek.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.04. @ 16:11 :: Bátai Tibor