“Itt áll a gyámoltalan virág és virulni akar; ez az egyetlen, amit tehet, virulni tud csupán, s ezzel valóban nem akar zavarni senkit, és mégis mindenki ellene van: a fekete feltalaj, amely ?t csak hosszas kérlelés után engedi át, a nappalok, mik vaktában zúdítanak rá meleget és es?t és szelet, no és az éjszakák, melyek lassacskán lopódznak oda hozzá, hogy jeges ujjaikkal fojtogassák.” – R.M.Rilke
Halk fátyla tekereg, kavarog
szívemen dörömböl az éjjel
csendben, egyedül
mint ólomgolyó a vízben
a bánattól alámerül
kísértet
szemeim ma este
mint kitekert villanykörték
ma meglopták az ?szi álmom
istenem-
reggelre bárcsak meghalnék
(Az ágyad szélén ülök,
baljós éji nesszel
siratom az eljövend?t
szívemben egy acélrepesszel
a szerelem
vasajtóimon csikorog)
