Böröczki Mihály - Mityka : Juharvirág

Nyomtatás

Úgy pörgött-forgott, mint egy árva lepke,

ahogy az Isten aláeregette,

kis könnyű röptű, verdeső ajándék,

úgy lestem, mintha én is hullva szállnék,

ráügyelőztem, essék tenyerembe,

és fújtam szuszom helikopteremre,

úgy illegőzött lomhán, körbe-körbe,

hogy ujjaim agancsa el ne törje,

s föllibbentett a szél sodorta játék,

mintha az ágak ujjhegyein járnék,

nem látszott akkor se a föld, se égbolt,

mert minden gyerekálmomnak elég volt,

még emlékszem, az orrhegyemre raktam,

hogy ne perzselődjön a nyári napban,

ma újra láttam, s az jutott eszembe,

mintha az idő összetekeredne,

és testem-lelkem játékot tanulva

visszalopódzna röpülni a múltba,

s a két idő közt ide-oda rángva

ráfeszülnék a juhar igazára,

nem vagyok bátor, de félni se félek,

hisz előbb-utóbb úgyis földet érek.