Még miel?tt szavam elhal, szerveimet felajánlom –
életet adni, ha már úgyis elér a halál…
Szívem egy új testben dobog – ó, de csodás – ez az álmom!
tán aki kapja szegény, s kincse csupán az erény…
Ám dús gazdagon is nyomorult, kit elér a betegség,
s bennem a sok-sok esély – máj, vese, csont, no elég…
Mindenem itt hagyom orvos urak, de hibázni ne tessék!
lelkemet elviszem én, s lengek az ég peremén…
