dr Kocsi Katalin : 50.

..emlékezés…

Éveid száma a habokkal egyre csak n?,

Balatonban ringanak ki nem mondott

Édes és boríz? szép szavak.

Égi angyalkertben végigsétálsz fent,

Ahol a csillagok közt mi is ott leszünk

Egykoron, de dolgunk és id?nk itt

Van még, ezen a féltekén.

Látsz minket és jót nevetsz, Istennel

Koccintasz és kívánsz nekünk ismét

Életünkhöz dicséretet.

Emelünk mi is poharat életedre,

Keresve és kutatva járunk táncot

Az emlékeink sáncán,

Néha nagyon elbutulva, egyedül.

 

Lassan készülök hozzád, utam már

Megyágyaztatott.

Joe Black torra hívott.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.10.21. @ 13:39 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.