Közeleg november hava.
Gyertyákat
gyújtunk szeretteink sírján,
kiket kölcsönösen nem
ismertünk. Elmondottak által
gondolunk
rájuk, s ?k megjelennek
hiányuk-félt?n, fájásainkon
át, él?bben, mint az él?k!
Észre sem
vesszük, halkan átsétálnak
egymásra tekint? szemeink
vigyázó tüzén. Ha az égbolt a
túlvilág,
lelkeik a Napból, csillagok
fényéb?l figyelnek minket,
elmúlásuk ellen él?ket!
Látatlan
nyomuk: utunk, míg tudatunk
az öröklét zátonyára fut.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.25. @ 19:39 :: dudás sándor
