Csontra kérgesül a bőr,
és húrként, már ernyedt az ideg.
Mikor már nem jön új szó,
és elfogytak mind a régiek.
Mikor csöndesül a lét,
s a kérés csak néma tekintet.
Így is hangtalan kiált
Téged, kit köszönni nem lehet.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.18. @ 18:42 :: Horváth István