Megkésett faág
Mondd volt – e részed valaha benne,
hogy lásd, mikor komor ősz telepszik
szétterülve a kifosztott kertre,
egy bimbós ág nyílik ébredezve,
késetten, újra, s vajon mért virágzik?
Megállított- e akkor utadon
a kérdés: mi lehet a titok,
bölcs tudással kutattad-e ott: vajon
mi bujkál a dermedt szirmokon,
ha holnapra holtak, nem látnak Napot?
S ha meghatódva egy pillanatra
búsultál, könnypára szállt szemedre,
hogy állhatsz itt kérdőn magadba,
feledve szegényt, magára hagyva,
s hogy kinek a bűne, érted- e ?
Ő, a napsugár tölt ernyedt őszbe
tavaszi erőt, cseppent magából
az álhalálba szenderülőkbe,
s ők megrészegülve önkívületbe
nyitnak virágot mákonyos dalától.
Szombathely, 2012 október 14
Koosán Ildikó fordítása
Octavian Goga
Nu Ã?â?ºi-a fost dat sÃ?Æ? vezi vreodatÃ?Æ?,
Când toamna palidÃ?Æ? coboarÃ?Æ?,
Într-o grÃ?Æ?dinÃ?Æ? despoiatÃ?Æ?,
O ramurÃ?Æ? întârziatÃ?Æ?
Ce-a înflorit a doua oarÃ?Æ??
Nu te-ai oprit atunci în cale
SÃ?Æ? te întrebi: ce tainÃ?Æ?, oare,
Ascund înÃ?â?ºelepciunii tale
Înfriguratele petale,
Ca mâine stinse, fÃ?Æ?rÃ?Æ? soare?…
Ã?Ë?i dac-o blândÃ?Æ?-nduioÃ?â?¢are
Ã?Å¡i-a frânt o clipÃ?Æ?-n ochi lumina,
Cum stai aÃ?â?¢a, întrebÃ?Æ?toare,
Uitându-te la biata floare,
Ai înÃ?â?ºeles a cui e vina?
E raza, care toamnei mute
I-a dat fiorul primÃ?Æ?verii.
Ã?Ë?i-n preajma morÃ?â?ºii abÃ?Æ?tute
A picurat, pe neÃ?â?¢tiute,
Un strop din cântecu-nvieri
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó
