Örökké ég a szent t?z, azt senki nem gyújtotta meg, mert már égett, amikor az els? ember mellé ült. Oltatlan aludnak, mert a természet gondoskodik arról, hogy nem kell eloltani, mert ha arra már nincs szükség, elalusznak, hamvába halnak a tüzek. De amikor újra jönnek azok, akik tetteikkel, szavaikkal, énekükkel, táncukkal felélesztik az ?si tüzet, a lángot, akkor örökké égnek, az emberek szívében felgyulladnak, és messzi vidékekre eljutnak, mert a parazsat tovább viszik az ?rz?k. ?si énekek, várromok ormai ?rzik múltunk értékeit.
Az ?rtüzek, melyeket réges-régen gyújtottak a harcok idején, hogy a támadók el?l el?deink elmenekülhessenek, még ma is meggyulladnak, ha j? a veszély. A regösök szavait vélem hallani ilyenkor: „gyújtatlan gyulladnak, oltatlan aludnak”.
Hirtelen jött a vörös veszedelem. A tüzeket senki sem látta, s?t, akinek felel?ssége lett volna, azok nem figyeltek a veszély jeleire. Rázúdult a savas iszap a falvakra, tanyákra, földekre, el?le nem tudtak kitérni. Három települést öntött el a borzalmas ár, házakat, földeket borított el. Az embereket nagy összefogással sikerült biztonságba helyezni, de sajnos tíz ember lelte halálát, akiket elsodort az ár, kilométerekkel távolabb találták meg ?ket. Akiket nem tudtak megmenteni, és áldozatokká váltak, azóta is gyászoljuk szívünkben. Rajtuk már senki sem segíthetett. Három falu gyászolt, ezrek veszítették el életük munkájával teremtett gazdaságukat, földjeiket terítette be a vörös iszap, házaik omoltak össze, semmi reményük nem lehetett, hogy ott folytassák életüket, ahol azel?tt tették. A halottak mellett százak kerültek kórházba, ahol megpróbálták gyógyítani sebeiket. A gondos ápolás eredményeként hónapok múlva sikerült is. Egy óra alatt veszítették el az ott él?k minden értéküket, egész életük munkája lett oda. Emberi hanyagság okozta mindezt, a cég, amelynek alkalmazottai nem tör?dtek a jelzésekkel. Amikor a jelzések jöttek, milyen súlyos a helyzet, akkor azt ?k semmibe vették. Most már eltelt két év, elkezd?dtek a perek is. A vádlottak tagadják b?nüket, a cég még nem tud fizetni, de reméljük, eljön az az id? is, amikor a kárvallottak megkapják a méltó kártérítést, a cég alkalmazottai pedig megb?nh?dnek.
Azt mondják a magyarokra, hogy széthúzó, marakodó nép vagyunk. Ennek ellentmond az, hogy amikor nagy a baj, akár árvíz pusztít, vagy földrengés, vagy egy kisgyermeknek van szüksége drága, külföldi kórházban végezhet? operációra, akkor mindenki megmozdul és segít. Tekintet nélkül arra, hogy tehet?s-e, vagy szegény. Apró fillérekb?l milliók gy?ltek össze, ki a munkájával, ki eszközökkel, ruhanem?vel, élelemmel járult hozzá, hogy a szükséget szenved?k túlélhessék ezt, megmaradjanak köztünk. A településeken felépültek az új házak, akik máshová szerettek volna költözni, elköltöztek, de az egész ország összefogásával gy?jtött adományok még mindig nem voltak elegend?ek ahhoz, hogy az ott él?k végre élhessék ugyanazt az életet, amit addig a napig éltek, amíg ez a katasztrófa bekövetkezett. A kormány sokat segített rajtuk, a m?vészek jótékonysági koncerteket adtak, a kisemberek küldték adományaikat, ez enyhített a károkon, de mindez kevés ahhoz, hogy lelki sebeikre gyógyírt leljenek. A sürg?s helyreállítás azonnal megkezd?dött. Az ország minden részéb?l odamentek, több hetes hajnaltól éjszakáig tartó fizikai munkával segítettek menteni a menthet? tárgyakat, értékeket. A települések iszaptól való megtisztítása, a folyók, patakok él?világának megmentése is rendben zajlott, de a földek megújítására való kísérletek már nagyobb gondot okoztak a szakért?k számára. Az Akadémia tudósai megvizsgálták a lehet?ségeket a gazdák megsegítésére. Ehhez azonban több évnek kell eltelnie, hogy az eredményeket láthassuk.
A lelki sebeket azonban meg kell gyógyítani. Az ott él?k rémálmaiban újra és újra felidéz?dtek azok a szörny?séges órák. Makovecz Imre, a szerves építészet legkiválóbb képvisel?je azonnal ott termett, hogy segítséget nyújtson ezek megszüntetésére. Tervei sajnos már nem valósulhattak meg általa, hiszen betegsége, majd hirtelen halála megakadályozta, hogy ? irányítsa a munkákat. Tanítványai azonban önkéntes munkával, a református egyház támogatásával, az egyetemisták táborokat szerveztek, hónapokig dolgoztak, végül oly nagyszer? eredményt érhettek el, ami ma már látható, azon a településen, ahol a katasztrófa több ezer embert sújtott. Egy kápolnát tervezett, és ezt kiváló utódai megvalósították. Mint ahogy hazánkban több helyen, Csengeren, Sárospatakon, Csíkszeredán, a Dunakanyarban és külföldön is látható, milyen csodálatos templomokat, m?vel?dési házakat, könyvtárakat, uszodát, iskolát építettek fel az általa készített tervek alapján, ez most is így jött létre. Halála megakadályozta, hogy ? munkálkodjon tovább, de átadta tudását építész tanítványainak, akik felépítették azt a kápolnát, amit még ? tervezett. A népi építészet szakszavai — ablakszem, gerinc, konty — az emberi testre utalnak. Így kapcsolódik az ember az általa felépített épületekhez. Az építmény k? alapzatra épült, a föld közeli állapotot jellemzi. Erre fából alakították ki a fels? részeket, ami az Életfa motívumot tükrözi. A magyarság meséib?l származó elemek az Ég felé emelik azokat, akiket ez a katasztrófa sújtott. A kápolnára nem keresztet tervezett a tanítvány, hanem egy aranyt?t, ami a földet az éggel egyesíti, oda irányul, így az ég és a föld összeérhet. A harang megszólalásához nem építettek be elektronikus szerkezetet, a kulcsot bárki el?veheti, és megszólaltathatja a harangot. Amíg az a közösség él, akik összetartoznak, egymásért gondolkodnak, élnek, addig azokra is emlékeznek, akik ott elhunytak. A mindenség értékei, a magyarság múltja mutatkozik meg ebben az emlékez? m?ben, felekezett?l függetlenül vigasztalják az érintetteket, mert a katasztrófák nem kíméltek senkit, nem voltak tekintettel arra, ki miben hisz. Ezért nem a keresztények szimbólumát, a keresztet választotta a tervez?, hanem az aranyt?t, ami ugyanolyan értékes jel, és mindenki ugyanazt érti alatta.
Én abban hiszek, hogy Isten sugallatára az emberek hozták létre az egyházakat, de ugyanaz az egyetlen Isten vigyáz ránk, figyel és irányítja életünket, akit a különböz? népek és népcsoportok különböz? névvel illetnek. Egy az Isten, bárhogyan is nevezik. A Mindenható fölöttünk ?rködik, ránk figyel. Imádta, félte, és törvényei szerint élt már az ?skor, az ókor embere is. Voltak, és talán ma is vannak szentélet? emberek, akik példát mutattak, mutatnak nekünk, kisembereknek ahhoz, hogyan éljünk együtt, egymásra szeretettel gondoljunk. Gyógyulást, lelki megnyugvást lelhetnek azok, akik ott imádkoznak.
A regösének a régmúltban született, a lantkísérettel el?adott legendák, mondák, balladák megénekelték az akkor él?k mindennapjait, csodás tetteit. Ha a ma embere nem is ahhoz fohászkodik, akikhez ?seink, mégis, ugyanahhoz, hiszek abban, hogy egyetlen teremt? lény van. Hitünk és meggy?z?désünk szerint bárkihez is szólunk, egy lényre gondolunk, aki bennünk örökké él, és „gyújtatlan gyullad, oltatlan aluszik”, amíg az emberiség létezik.
http://www.youtube.com/watch?v=slT9tLnbj5s&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=7m6kyZ3HClA&feature=related
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Adminguru
