Égig érő fák
koronáján csillagok –
az éj nyugta mély.
***
Közénk állt a csend –
leheletétől lelkünk
jégcsappá fagyott.
***
Fény és árnyék közt
rejtőzik az igazság,
a hunyó te vagy!
***
Értem halálát,
hisz értettem, hogy mi volt
éltének célja.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: M.Simon Katalin