M.Simon Katalin : Tömören /a haikuval azonosítás igénye nélkül/

Égig érő fák

koronáján csillagok –

az éj nyugta mély.

***

Közénk állt a csend –

leheletétől lelkünk

jégcsappá fagyott.

***

Fény és árnyék közt

rejtőzik az igazság,

a hunyó te vagy!

***

Értem halálát,

hisz értettem, hogy mi volt

éltének célja.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin