Marthi Anna : Várószobás

 

… ez a mi lesz ezután?

Most nyugalmat szürcsölök,

ilyet: fű*, forró víz – ennyi.

Barátokra gondolok, de

segítséget ne várj – hallom.

Inkább magadtól. Ülök, mint

téli éjszakán, esős e délelőtt.

Rendszerint a búcsúzkodás

új értékeket enged kinyílni.

Valahol bennem mocorog már.

Elengedés lebeg teásbögrém

felett. A gőz ijesztgeti. Szeme

felhős-e? Nem sír, nem kesereg.

Csak nyugalmát issza. Ez van

most: várószobás készülődés, az

új –én- azt hiszem, szeretni fog.

 

 

*cickafark

Legutóbbi módosítás: 2012.10.03. @ 08:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak