A tegnap mindörökre
elveszett.
Végtelen változás
fejünk felett.
Csillagok jeltelen
sírba hullnak,
tömegsír ez a föld,
hol születni csak azért,
hogy beletemessenek
egyszer,-együtt hallgatni
temetőcsenddel
millió visszhangzó,
néma kérdést.
Válasz nincs. Sebaj.
Átrepüljük az időt,
mely nem marasztal,
nem kínál hellyel
semmilyen kerekasztal,
csak az az egy földdarab,
melybe utoljára még
porladó rögök hullnak
és könnyező
koszorúk, mikor
elveszítjük
a végső háborút.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.21. @ 19:12 :: P. Tóth Irén