Körmömre ég az Isten, addig vártam –
apró fény, de épp elég a lángban,
meddig t?rte – végre, hogy imádjam –
és én d?rén hittem másolásban,
magamtól: semmit végül – kitaláltam,
s már alig látok, csupán láng által –
szemem füst csípi, kormos a látás,
fáj: körmömre ég az örök várás –
kanóc, gyertya sincs, talán a szag van –
boldogabb lehettem volna új imával.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.26. @ 21:03 :: Petz György