Istennek titka nincs –
az nekünk van felé és róla;
a teremtés egyetlen sejtjét
kéne értenünk, s hiába –
a részek után futunk, és
mindent az egészb?l vesztünk;
és örömünk alig van,
mert agyunk éhezik,
csupa intellektus vagyunk, sejt-
milliárdok fölött értelmezünk,
és kiszakadunk macskánk
nyújtózás-világából, nem miénk
a dorombolás, de a kutyák
önfeledt farokcsóválása sem.
Agyunk pálcájával turkálunk,
pedig testünk egészét kéne
jóllakatni ebben a végtelen
etet?ben, ahol magunk is
falat vagyunk egy alig-másnak.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.04. @ 20:02 :: Petz György