Emberi magerő: szeretet –
miféle teret képez,
mit tesz az idővel,
ha nekem már volt régi
szerelmem – mielőtt voltam,
s tán lesz – mire én már nem.
Pedig én az anyag himnuszát
legalább akkorának képzeltem,
mint a lélekét,
és nem becsülöm le
a szeretők izzadtságát;
de ha lélek van,
hát a lelkek táncát.
Miféle otthon végre,
ami körülvesz,
amiért bizalom a tekintet,
látni öröm,
és ha csak gondolok –
már az is öröm.
Bensőből áradó
magerő – szeretet.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.18. @ 21:21 :: Petz György