hova bújnak a halottak,
mi az, amir?l már tudnak,
ami titkuk csak nekik van,
minekünk meg csupa testek,
feldíszített semmi estek,
arról beszélünk, mit tudunk,
alig szólunk, meghallgatjuk,
amir?l beszél az éjjel,
legsötétebb csöndességben:
csak a napról, a világról,
az élet ezer titkáról,
amibe bújnak az él?k,
sose tudják, szerencséb?l
élik-vesztik, csupán teszik,
mit megkapnak – mind megeszik,
de hogy honnét, s hova jutnak,
sötét az vagy világos az,
az mir?l a holtak tudnak.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.30. @ 09:58 :: Petz György