Seres László : Mint ahol halott van

 

Kihalt a sajnálat,

kidőlt keresztjét tapossák

útszéli lim-lomokban.     

Zsebre gyűrt

tűzfényben vergődik a nap        

gyászruhát ölt,

mint ahol halott van.

 

Miért ejt kétségbe

a szipogó hold,     

haláltusa hulló csillagokban,       

miért fekszenek

gyermekeink le éhen       

könnyel szemükben,

mint ahol halott van.

 

Magát vádolja az ember,

mint jég-verte vetés

balgaságát kiraboltan.

Felszaggatott életek

dús magvain,       

ki mond imát,

mint ahol halott van.

 

Miért telt az erszény,

hol üres a szív,       

s jajkiáltásra

már vissza se dobban.       

Összenőtt a kéz

a harangkötéllel,       

csak temetünk…

mint ahol halott van.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.