Seres László : Nem számvetésért

Nyomtatás

Nem számvetésért, 

arra még vár a sors, 

elvégzik mások,

hogy ne legyek adós. 

Nem kiterítve 

hív a vég tetemre 

búcsú-tósztok közt

egekbe emelve. 

Nem érdem miatt 

lobban értem lámpás,

sunyi lelkek közt 

holt-zátony az áldás.

Nem is panaszként

hull a szó a tűzre, 

hogy fogyó hitem 

a jövőt kibetűzze. 

Se odavetett bókért

dögrováson nem

kell kincseim 

magamból kiásnom. 

Létemért se még, 

bár számít már Isten, 

lombot ejtve rám, 

hogy árnya beterítsen

De elveimért, a sors,

ha megbüntet 

ricsajos csendben 

akkor is lesz ünnep. 

Újjászületés,

élet vagy halál, 

örök feltámadás 

vágyaim tűzfalán, 

Számvetés, végzet,

mit ér a végtelen

idő, s tér, ha engem

a   pillanat  érdekel.