a múló idővel…
Nézd, lassan elköszön az ősz,
töpreng, de hosszan nem időz.
Látom a lombja hullott fákat,
ködlepelben kopasz ágak.
Hídon át indul sok emlék,
gondolom tán’ vele mennék.
Tépve minden kósza álmot,
feledve az ifjúságot…
*
Íme ott a fák alatt,
pár gondolat halad.
Mikor roppan az ág,
egy lesz a két világ.
Értik egymást már rég,
köztük mit keresnék.
Messze az a közel,
a múló idővel…
Legutóbbi módosítás: 2012.10.24. @ 17:33 :: Sonkoly Éva