Sonkoly Éva : Messze az a közel…

a múló idővel…

 

Nézd, lassan elköszön az ősz,

töpreng, de hosszan nem időz.

Látom a lombja hullott fákat,

ködlepelben kopasz ágak.

Hídon át indul sok emlék,

gondolom tán’ vele mennék.

Tépve minden kósza álmot,

feledve az ifjúságot…

 

             *

 

Íme ott a fák alatt,

pár gondolat halad.

Mikor roppan az ág,

egy lesz a két világ.

Értik egymást már rég,

köztük mit keresnék.

Messze az a közel,

a múló idővel…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.10.24. @ 17:33 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"