fekete árnyak folynak át
a kerítés rácsain
hóhérhajnalok fénye metszi el
a t?zfalhoz feszül? id?t
b?röm rojtjai alól
csontfehérré mosdatott álmokat
húz ki a fény
egyedül én
csak én vagyok ébren
érintésnyire t?lem
még alszik a jöv?
egyedülvaló feladat
hogy óvjam az álmát
romlatlan legyen
de mégis emberé
(látod? most ujjaim deltájából
cirógatás folyik el?)
csitt! hallgass te fekete madár
életdalod, hogy csak: KÁR
elég ha én hallom
oly régóta már
Legutóbbi módosítás: 2012.10.23. @ 16:31 :: Szakál Magdolna
