gesztenyeszín szemedben utazva
merül el velem a tér.
búcsút int? íriszek: indul, csatlakoz’. …
a tél érkezése késni fog. –
jelenti a karcos hang.
(bízzunk: az a járat örökre ki is marad)
?szül? búzatáblák aranyán fut a van
sínpárjain a jelen. dereng? karmazsinhajnalok
felh?fodrai andalognak az állomás szürke peronja felett.
egy összehúzott gépolajos kabátgallér alól még dülöngélve valamit gajdol az est;
de szerkezetkész reggelek között olvad el bel?le a kátrányfekete,
s a körútra kicsapódó fékcsikorgásban újra összeér kezünk;
látod? mi folyvást csak…érkezünk.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.11. @ 08:12 :: Szakál Magdolna
