Tiszai P Imre : Paralel

*

Ha megfut a szó, akaratlan

dadogni kezdünk, mert megbicsaklik

a mondat, ha hazudni kényszerülünk.

Ha előre a tudat alatt félünk:

azt mondjuk-e, amit hallani akarnak,

vagy merjük kimondani az igazat?

Duplán pörögni kezd agyunk,

mert már nem gondolkodunk,

csak skizofrén módon hadarjuk

a szót és hiába akarjuk,

hogy tiszta legyen a világ köröttünk.

Az már lehetetlen,

mert mit megéltünk,

arra tanított meg bennünket:

paralel éljük életünk.

Legutóbbi módosítás: 2012.10.05. @ 22:15 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén