*
Laza mozdulattal húztad át fejeden
a könnyű blúzod, s alatta csupaszon,
melled halmai kérték tenyerem,
bőrödön halványan futott az alkony
árnyékot vetve combjaid közé,
mosolyod csorgott végig rajtam,
furcsa nevetésed vált gyöngyökké
az üres ágyon,
mellé bújt vágyam
forrón érdes kiszáradt torokkal,
vállamba harapva martál jelet
rám, nedves öled combjaiddal
feszült bőrömnek, remegő kezed
türelmetlen szántott hátamon
véres barázdát izzadtságunknak,
belőled kortyoltam vad-mohón
és lettem áldozata lángodnak.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.19. @ 20:59 :: Tiszai P Imre