Szilágyi Örzsébet a versét megírta;
A címzett a markát egész’ telesírta.
„vandrának” a levél Brassó városába,
Jótanácsot viszen az időhiányba’.
Savas kritikámért penitenciából
Kiveszem s -váltom a dependenciából.
Arannyal ezüsttel megfizetek érte,
Szívemen hordozott ‘torony minőséggel.
„Kerüljön az ihlet, én egyetlen vandrám”
(Írásit senkinek ne tömje le torkán.)
Savas kritikámtól menjen el a kedve,
Regényről, prózáról, szokjon le ő rendre.
„Hogy ne dolgozz annyit”, szól ám a jótanács
(Ne lopja időnket, ne legyen ő harács.)
Költői szabadság… lásd az én világom:
Fűbe, (s) fába ’kötni, ez az én tanácsom.
Pohara nem keser’, tanulja meg végre,
Ilyen szólás nincsen, a magyar vidéken.
Személynév kisbetű?.. a költőnek szabad.
Ha prózás vagy… ilyenekért kitiltanak.
A jó komment pedig, tanulja meg: epés,
Olyan amit Zsószi, s Linda eszébe vés.
(Megmentem a tornyot minden dilettánstól,
Költő, prózás mindegy, de főleg vandrától.)
Küldessék e tanács vandra attilának,
őszerénységének, bizon’ senki másnak.
Szilágyi Örzsébet a gombot megnyomta,
(És ha megsértődik?) – azonnal megbánta.
Elröppent az e-mail, megyen a net útján,
(Jaj, állítsa meg hát vírus, féreg, ármány!)
Hosszú várakozás, néhány napig csönd lett,
vandra nem válaszol, tán örökre elment?
Napok óta nincsen regénye, írása,
Megsértődött, vagy csak nincs hozzászólása?
Ki kopog, mi kopog, billentyűzet, holló?
Nicsak egy regény, vagy hozzá hasonló!
Ismerős a stílus, párbeszédek hosszan,
Különös egy műfaj… nevezzük vandrának.
Így a helyesírás, már kicsit sem csorbul,
Előnye, hogy így tán nem támadnak orvul…
Legutóbbi módosítás: 2012.10.20. @ 20:23 :: Vandra Attila