Most tudtam meg, műtét és kemo vár rá.
Még az egyetemet sem fejezte be.
Képtelen vagyok rá, hogy átérezzem
a helyzetét. Az én koromban mégoly
durva fordulatokon sem szokás már
egykönnyen kiakadni. Azt is csupán
sejtem – mivel analógia híján
felidézhetetlen –, annak idején,
az ő éveivel még nem tudtam volna
komolyan venni ekkora kiszúrást.
Tudom persze, hogy könnyen beszélek, mert
kényelmi okokból belegondolni
sem vagyok hajlandó, hogy szeretteim
közül is megtörténhet valakivel
hasonló. Így hát csaknem szenvtelenül
szorítok neki és érte: ne adja fel.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:11 :: Bátai Tibor