Óhajtanám, vágynám,
két karomba zárván,
dédelgetném egyre,
múlna kínkeserve,
ha lenne kit.
Törölgetném szemmel,
mit a bolond ember
ronggyal súrolgatna,
s akasztana falra,
ha lenne hol.
Nem feledném többé,
hogy az érzés köddé
nem válik azért, mert
köszöntöm a reggelt,
ha lenne még.
Bújtatnám a napot,
túl fényesen ragyog,
lassan jön az este,
szívem ?t kereste,
ha lenne már.
Elfelejtenélek,
s ha látnálak téged,
elfutnék világgá,
szívem mégis vár rá,
ha lenne m’ért.
De nincs.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.02. @ 22:12 :: Blitzer Csaba