Olyan zordon világban élünk, amikor senki nem szól a vadon élő mosóteknők érdekében, sőt technóval és hi tech-el helyettesítik ezt a hasznos, maga vájta rejtőzködőt. Évszakok egymást követő mardosása öblös kopottra kaparta őket, és a szél is alakított egy keveset rajtuk. Alig különböznek – vagy talán egy cseppet sem – háziasított, faragvány rokonaiktól, melyek már teljesen kihaltak ugyan, de legalább a múzeumok őrzik egyik-másikuk szú vájta emlékét.
Fényképek és festmények is akadhatnak, az őket izomerőmozgással kiapadhatatlanul gyúró és dürückölő, mosásra használó asszonyokkal. A háziasított mosóteknők sokkal hosszabb életűek is lehettek volna, mint a vadonélők, de megkopásuk után tűzifává egyenlítették őket. Akár a szelíd és vaddisznónál. Utóbbi szálkás soványságban, de szabadon röfögi, dagonyázza és birtokolja erdei territóriumát, amit agyarasan vívott ki magának. Míg elsőosztályú, kényelmes, ötcsillagos szállásaikon puffadtra hízott, szelídebb társaik csúnyán megfizetnek a kényelemért.
A vadonélő mosóteknők, hasonlóan a sertésélet felvázoláshoz, maguk nyirokkorhadásában, moha álcájuk mögött, kemény, de kimondottan hosszú életűek. Hacsak valaki fel nem dobja őket egy terepjáró hátuljára… Abban az esetben ugyanúgy végzik, mint háziasított, ha úgy tetszik szelíd társaik.
Ez a veszély, vadász összefüggésben, sörtés sertéséknél is fennáll, de lényegesen jobbak a kilátásaik. És mégis, most, amikor leszokott a világ a szelíd mosóteknőkről, sőt lassan már csak műanyag disznóhús kereng, és a valódi röfögők is elbujdokolhatnak, senki nem emel egy óvó szót a vadonélő mosóteknőkért! Miért is kellene, hiszen biztonságosabb perspektívával megáldottak.
Egyszerű a dominóhatás, körkörösen beindulva leborogat minden ok-okozati összefüggést. Már nagyítóval sem találunk nyirkos belsejű, napra vágyó, gubancos, félig vízzel telt fateknőt. Legendává válik létük és valaki ki fogja találni, hogy soha nem is léteztek a világon, még annyira sem, mint a tüllkülsejű zsebgalaxisok.
Nem állítanak emlékművet, nem őrzik emlékük nyomát sem, egyetlen dietetikus múzeumi kiállításon. A hihetőségük forog veszendőbe!
Majd jól ráfogják, hogy azok a tömegek, akik még találkoztak eleven vadmosóval, képzelődtek, vagy csak egyszerű korhadó farönköt láttak.
Ugye, már mindenkinek világos, miért fontosabb az űrutazásnál, fára mászásnál, jólétnél, nyugalomnál, harmóniánál, vagy úgynevezett erkölcsi és szellemi értékeknél, főleg a szeretetnél, a vadonélő mosóteknők védelme… Is…
Legutóbbi módosítás: 2012.11.24. @ 18:29 :: Boér Péter Pál
