Böröczki Mihály - Mityka : Grenadírmars

Nyomtatás

Hogy mért nevezték ígyen, nem emlékszem,

de látom anyám a dologtevésen,

csak tett-vett, így-úgy, ezzel is, meg azzal,

s meg-megterült az öreg konyhaasztal,

volt liszt, tojás, edények meg a hála,

hogy örömöt főz megint vacsorára,

az elejét már nem emlékszem újra,

csak azt látom, hogy jó laposra gyúrja,

és hajtogatja, csíkra-szögre vágja,

míg beigyekvődik a csorba tálba,

nincs pihenés, de az a két kéz bírja,

a fölszelt hagyma beleül a zsírba,

majd paprika, fedő az izga gőzre,

s pont annyi víz, hogy erejét legyőzze,

idő után, hogy sűrűjét fokozza,

a vájling vízből kiszűrt krumplikocka,

s míg ráéheztem, azt se vettem észre,

hogy volt idő az összeérlelésre,

aztán az Édes újabb tüzet szított,

meg-megforgatva épphogy rápirított,

nagy íze lett, s most itt cuppog az élmény,

a pirosra sült tészta reccsenésén.