Böröczki Mihály - Mityka : Hűlt jelek közt

2012.11.01. Böröczki Mihály - Mityka Vers 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Köd ül a temetőn.

Irgalmas csöndű, nyirkos, szürke pára.

Utak, sírok, kőtáblák – hűlt jelek

odahagyott világa.

 

Itt fél a szó.

Sorsok betűiről

a megfejtetlen végtelenre ismer.

Halott jövő.

Az elhantolt Idők

beírták üzeneteikkel.

 

Számok. Nevek.

Dombok sorjázta föld.

A lélegzetet feledett enyészet.

 

Autó szűköl. Csikorog a zaj.

A domboldal egy riadt ravatal,

s a város felől betódul az élet.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.01. @ 08:46 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.