A lavór rossz volt, alul már lyukas,
de pendült-csöndült benn a rézhúszas,
bár mit sem ért, ám kikezdte a kedvünk,
és játék lett, ha mi játékba kezdtünk,
a nagyok máshogy éltek, meg se látták,
s egy jeltelen napon a földbe ásták,
ott pompázott, színültig vízzel töltve,
hogy idejét egy új játékra költse,
s hogy jusson minden napnak a csodából,
kis lények bújtak elő a tojásból,
csak lestük, ahogy anyjuk kedvvel hápog,
s megsokszorozza a kerek világot,
a lavór óriási szemmel nézte,
hogy kis sárgái mikor veszik észre,
úgy megújult, hogy pörge kedve támadt,
és inni-úszni csalta a kacsákat,
az udvar megtelt a jövés-menéstől,
és nem látszott az ég a fröcsköléstől.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.19. @ 10:15 :: Böröczki Mihály - Mityka