„Femina” — a férje szólította így — évtizedek óta nem szerette a saját testét, most meg egyenesen utálta már. Nézte megereszkedett, a korábbinál jóval nagyobb kosárért kiáltó mellét, hájhullámok alatt fuldokló köldökét, redőkben aláfittyenő hasát, narancsbőrös hátsóját a tükörben. Gondolta, fotókat készít magáról — tükör segítségével — elviszi azokat sohanapján szakemberhez: pőrén mégsem akarta az első „jelenésnél” mutogatni testét, mit lehetne tenni, hogy visszakaphassa régi, karcsú önmagát.
Gyakran csodálkozott, még alig múlt ötvenöt, más kortársnői milyen kecsesek, fittek és karcsúak őhozzá képest. Azon is őszintén álmélkodott, ha ugyan egyre ritkábban is, de a nála mintegy tízessel idősebb férje „meglátogatja” hálószobájában. Jó ideje nem volt már közös az ágyuk.
— Vajh’ mit „eszik” rajtam ez az Andor?! Hiszen alig fér hozzám. Nem győzi széthajtogatni a redőket az „útból”. De őkelme szorgosan tüsténkedik. Gondosan elő is készíti az együttléteket: „Front van, asszony, zuhanyozz meg!” Most is szólt.
Csak azt nem tudom kitapasztalni, milyen frontra fickósodik meg. Szöveg, rossz duma az egész. Inkább önmagának bizonyít, még mindig férfi. Nekem régen sem jelentettek túl sokat az együttlétek. Na, igen, amikor gyerekeket akartam, akkor még kezdeményeztem is, de azt a bizonyos orgazmust, mindig megjátszottam. Néhanapján, kezdetben, amikor álló éjszakákat átszeretkeztünk, voltak izgalmi állapotaim, ám a csúcs, amiről a barátnőimtől hallottam, az nagyon messzire tündökölt.
Andornak legalább jó volt. Persze a „lelkesedése” neki is visszább esett. Néha, igenis, sajnálom szegényt, nem tudok már úgy a kedvére tenni, ahogy régebben. De csitt, jön! Féltizenegy. Magamra kell kapnom valamit.
— Itt vagyok, szívecském. Jó meleg van a takaród alatt. Imádom a nagy combjaidat! — azzal simogatni kezdte az asszony testét. A mellektől indult, néven szólítva mindkettőt, majd módszeresen haladt lefelé. Az ajka bejárta az ismert tájakat. Az asszony engedett, megadóan simult párjához, közben a teste jelzéseit figyelte. De csak kötelességérzete volt, nem akarta elrontani Andor örömét.
— Nagyon jó ember. Imádja az unokáit. Igazán gyengéd. Jaj de viszket a fejem! Nem vakarhatom meg, Dorka azonnal észreveszi, nem rá figyelek. Hű, de kellemetlen ez az egész!
— Aha, ez a dombocska nagyon ismerős, és hát mögötte! — lihegte a férfi, és az asszony bal kezét a saját ágyékára húzta. Az asszony begyakorolt mozdulatokkal tette szét a lábát, segítette férjét a kívánt pózba. Érezte a behatolást. Mindkét kezével átölelte Andor nyakát. Nem nyaukolt, annak már lejárt az ideje. Felhúzta a térdét, ameddig csak tudta, így kevésbé fájt az együttlét.
— A csodába ezzel a krémmel! Nem segít ez eleget. Szerelmi résem már csak arra jó, hogy utat engedjen mindenféle fertőzésnek. Nincs már meg a természetes védelmet nyújtó nedvességem.
Érezte a nej, férje minden izma megfeszül, úgy tapad hozzá, mintha teljesen birtokba akarná venni, mintha teljes önmagát át akarná plántálni az asszonyba. Az asszony sajnálta Andort, sajnálta önmagát, bántotta saját érzéketlensége — ez az ember jobbat, többet érdemelne — fogalmazódott meg benne, de mindössze ennyire volt képes. Megszólalt:
— Ha kész vagy, kedves, akkor leszállhatnál rólam — a férj még egy kicsit becézgette asszonyát, apró csókot lehelt a homlokára.
— Jó éjt, Feminám! — és távozott.
Az asszony könnyű köntöst öltött, kiment az ultramodern fürdőszobába. A padlószőnyegig leérő tükörben végignézett magán. Nem tetszett neki, amit látott. Ráadásul a combja belső oldalán langyos folyást érzett.
*
A fürge, kis úszóbajnokok egy darabig, lendületből úsztak a meleg sötétségben, de a távoli, sárga Napocska bűvös vonzereje nem hívogatta, édesgette őket a labirintuson át magához. Nem volt megfelelő a klíma sem. Bezzeg, amikor az asszony gyereket akart, egész teste hívta a hormontábornok parancsnoksága alatt „menetelő”, több milliós hadsereget. Öle szinte szivattyúként hullámzott. Minden érzéke kívánta, kérte az egyesülést, a megtermékenyülést. Agya talán fel sem fogta, mi, miért történik. Az ösztönök végezték a dolgukat.
A távúszók régen tudták, csak egyikőjük éri el a távoli Napot, hogy belehaljon az utolsó erőfeszítésekbe, amivel fejecskéje áthatol a több akadályból álló, védelmi rendszeren. A küldetés díja azonban hatalmas: egy új élet.
*
Az asszony utálkozva ugrott a bidéhez, és előbb heves öklendezések közepette zokogott, majd megcsitulva zuhanyozni kezdett.
Az apró úszóbajnokok nem sejthették, azért most is meghánytatták, méghozzá azonnal asszonyukat.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.05. @ 12:23 :: Csillag Endre
