Mintha már álmodtam volna veled,
megírhatatlan verseket látok
úszni a szemedben,
egy visszalopható ország
kisírhatatlan holdkorongjait.
Én eddig idegen kontinensekre vágytam,
gépfecskék leszigetelt bordái mögé
eleven madárszívnek, s most csak
leigázhatatlan hajtincsekr?l
tudok álmodni, melleid után nyúló
titkos délutánokról.
Hideg, keresztel? es?ben állunk,
mint a tébolyult szeret?k,
s nyitva felejtett szemekkel
bámuljuk a vízcseppek elt?n? bombatölcséreit.
Magunk se hisszük.
Talán most találtunk haza.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:06 :: Adminguru